A Moore-törvény, a globalizáció és a biológiai sokféleség visszaszorulása felforgatta az életünket, és az újdonságokhoz mindig csak pár évünk marad alkalmazkodni. Mindez ellehetetleníti a nagy intézményeket, de felértékeli a kisközösségek adaptációs képességeit – vallja a globalizmus jobb belátásra tért apostola.
Thomas L. Friedman három évtizede a globalizmus legolvasottabb apostolainak egyike. És mégis lapos a Föld – A XXI. század rövid története című könyve az ezredvégi zeitgeist talán leginkább felkapott írásműve volt, miközben a The New York Times kolumnistájaként annyiszor intézett himnuszt egy amerikai érdekek dominálta, mégis mindenki számára üdvös világgazdasági rendhez, hogy Friedman-generátor néven pimasz programozók külön algoritmust alkottak szófordulatainak reprodukálására.
Köszönöm, hogy késtél – üdvözli saját bevallása szerint a megbeszélt ebédre sokszor késve érkező barátait Friedman. Így akaratukon kívül is időt és teret hagynak neki az önreflexióra, a csendre és a szemlélődésre. Miért fontos ez? Szerzőnk szerint a technológiában a Moore-törvény (a mikrocsip számítási képességének 18–24 havonkénti megduplázása), a piacon a globális ellátási láncok, illetve a természeti erőforrások terén a biológiai sokféleség drámai csökkenése egyszerre fordítja ki a sarkából az emberi élet öt területét: a munkahelyeket, a politikát, a geopolitikát, az erkölcsöt és a közösségeket. Az inflexiós pontot 2007-re teszi, számos háttéresemény együttese okán ekkorra datálja az egymással párhuzamos folyamatok összeérését.
A kötetben megszólal Amory Lovins fizikus, aki szerint „a biológiai rendszerek életképességének egyetlen titka az adaptivitás, minden más csupán részletkérdés”. Az ember esetében azonban ez rendkívül nehézkessé vált, mivel olyan markáns technológiai, politikai és környezeti változásokkal, amikhez korábban generációk alatt alkalmazkodtunk, most mindössze tíz-tizenöt év alatt kell megbarátkoznunk. Ráadásul ez csak a kihívás könnyebbik fele. A nehezebb, hogy az újdonságok elévülési ideje is jelentősen rövidült: minden technológia öt-hét éven belül alkalmatlanná válik folyamatosan gyorsuló életünk hatékony támogatására. Ez a körülmény azonban viccet csinál nem csupán a szabadalmi jogból, de például az oktatási intézményeinkből is. Tízből kilenc esetben a kormányzat és a vállalatok képtelenek lépést tartani.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
A Szilágyi Dezső téren néhány keresztény fiatal megpróbálta összeegyeztetni a szocializmust és a hitet, de a titkosszolgálat figyelte őket. Hihetetlen történet a hatvanas évekből!
„Elindult egy olyan egészséges dialógus a két ország között, amire már évek óta nem volt példa” – emlékeztetett Magyar Levente.
